2015. május 16., szombat

RINÓ MATINÉ



Május húsz. Rühellem az évfordulókat, herótom van a jubileumoktól, de ez más. Ráadásul úgy látszik, csak én vettem észre. Éppen ötszáz éves lesz a rinó. Úgy értem, hogy épp ötszáz éve, 1515. május 20-án lépett Európa földjére az a híres rinocérosz, amelyet Dürer metszete révén mindenki ismer. De legalább a képzőművészek. Pláne a grafikusok. Plánepláne a fametszők. Nekik – nekünk – az orrszarvú olyan, mint egy logó. Egy embléma. Egy címer. A szívünk fölött viseljük.  
Dürer ötszáz éves rinocéroszára emlékezve és felidézendő a jelképes sorsú állat szomorú történetét május 20-án, szerdán délelőtt 11-kor tárlatvezetéssel egybekötött rinó-matinét tartunk az Útisz Galériában, amelyen minden állat- és grafikakedvelő érdeklődőt szeretettel látunk. Az Útisz-blog olvasóinak nem kell bemutatni a helyet: V. kerület, Honvéd utca 3. A híres Bedő Ház negyedik emelete. A kaputelefonon ez olvasható: Útisz Galéria. Idemásolok egy rinót, ez nem  Düreré, hanem legjobb magyar tanítványáé, Gyulai Líviuszé.                                
      
Lisszabon legyen az utolsó állomás,
Itt szálljon partra a gyönyörű hasonmás, 
Valóság, képzelet – nincsen, ki eldöntse? 
Indulj el Barótról Dürer Albert öccse! 
Ugyanaz az álom kétszer vál valóra: 
Szilfadúcba metszve, s verset írva róla. 
(A sorok kezdőbetűit kell összeolvasni!)

2015. május 14., csütörtök

HENGERTÜKÖR, VONALZÓ, CIRKALOM

Buda Ferenc verse, amelyet május 12-én, a kecskeméti Kápolna Galériában rendezett kiállítás megnyitóján olvasott fel.

2015. április 30., csütörtök

PLAKÁTMÚZEUMOT!



Antal Pál, Benczúr Gyula és Gyárfás Gábor kollégáim kezdeményezésére megalakult a Magyar Plakátmúzeum Alapító Köre. A közös cél a tervezőgrafikusi szakma legjobb alkotásainak, elsősorban a plakátoknak a népszerűsítése. Köszönöm, hogy engem is meghívtak az alapítók közé, szívemen viselem a kezdeményezést, mert úgy tapasztalom, hogy a plakát műfaját itthon sokkal kevésbé becsülik, mint külföldön. A modern művészet legjelentősebb gyűjteménye a New York-i MOMA kifejezetten fontosnak tartja a plakátot és a gyűjteményében található magyar munkák közt is jelentős a plakátok száma. Meg van a gyűjteményben Pór Bertalan Tanácsköztársaság plakátja, Bíró Mihály Kalapácsosembere (és még három plakátja), Bortnyik Sándor Ma című kiállítási plakátja és az én Tovarisi konyecem, jelentős továbbá a kisebb tervezőgrafikai munkák száma is (Kassák tipográfiai tervei, Bortnyik könyvborítói, Wahorn lemezborítói, stb.) Számottevő magyar anyaggal rendelkezik több európai plakátmúzeum is, köztük az esseni, az aarhusi, a varsói plakátmúzeum, illetve ahol nincs önálló múzeuma a plakátnak, ott a legnagyobb múzeumok állandó kiállításán sokkal nagyobb szerepet szánnak neki, mint itthon. Jó példa erre az amszterdami Stedelijk Museum. Hogy komoly érdeklődés van Magyarországon is a plakátok kiállítása iránt, az látványosan bizonyította tavaly az év egyik leglátogatottabb kiállításává vált "Merészebb, mint a festészet" című, a két világháború közötti magyar plakátművészet remekeiből összeállított válogatás az Iparművészeti Múzeumban.

2015. április 28., kedd

A VILÁG KÖZEPÉN



Bizonyára mindenki ismeri a greenwichi meridiánt, vagyis azt a délkört, amelyet nullával jelölnek és viszonyítási pontként szolgál a térképeken. Ez azonban korántsem volt mindig így. Az 1884-es washingtoni Meridián Konferencia óta beszélhetünk csak a greenwichi meridiánról.  Korábban majdnem annyi kezdő délkör volt, ahány kartográfus, és ezek általában saját műhelyük, vagy királyuk lakhelye szerint határozták meg a 0˚ hosszúság pozícióját. Mátyás király idején, 1455-ben alapította meg Vitéz János váradi püspök az ország első csillagvizsgáló intézetét Nagyváradon, amelynek vezetője a Regimontanus néven publikáló Johannes Müller lett. Magától értetődik, hogy a helyi csillagvizsgálóban egy saját, történetesen a nagyváradi váron keresztülhaladó kezdő délkört jelöltek ki, csillagászati megfigyeléseiket ehhez viszonyították s térképeiket is ez alapján szerkesztették. Tudományukat a Tabula Varadiensis című munkában gyűjtötték össze, amelynek adatait a leghíresebb csillagászok, köztük Brache és Kepler is elfogadták és használták. A csillagászati megfigyelések persze a navigációban is fontosak voltak, talán ott a legfontosabbak, hiszen a nyílt tengeren hajózó kapitányoknak az égitestek állásán kívül semmilyen más viszonyítási pont nem állt a rendelkezésükre. A korszak legképzettebb hajósai igyekeztek a legpontosabb atlaszokat begyűjteni. A legelső Amerika felé tartó hajón, a Santa Maria navigációs asztalkáján történetesen épp a Tabula Varadiensis volt kiterítve, vagyis Kolumbusz Kristóf számára Várad volt az origó, és nyilván hajósai is Váradot tekintették a világ közepének, még ha talán nem is mindegyik tudta pontosan, melyik országban van ez a híres nevezetes helység. Na, ennyit elöljáróban. A lényeg rövidebb lesz: itt, a világ közepén, Nagyváradon, a római katolikus püspöki palotában, a Körösvidéki Múzeum kiállítótermeiben a Varadinum Alapítvány és a Várad folyóirat szervezésében május 3-án, vasárnap (anyák napja!) délután 4-kor Keresztes Dórával (kétszeres anya!) közös kiállításunk nyílik. A címe Összenéző, kurátora Ujvárossy László, a megnyitó beszédet Kányádi Iréne művészettörténész és Aurel Chiriac múzeumigazgató mondja.