Bimbózni kezd
hamarosan az aranykert és elkezd illatozni. Az évszakok színskálája mentén
tervezte körénk a kertet Erzsébet, úgy hogy legelébb a sárga virágok kezdjenek
pompázni benne. Az emlékeket őrző titkos zsoboki kert testvérhúga az itteni
vegetáció, a Bódisék paradicsomkertjéé, a gyermekkori flóra bontott virágot a
gödöllői pázsit fölött, s hajszálgyökereken át üzen a kalotaszegi éden. És a
Tündérkert, Erdélyország szelleme. Az Ezüsterdő, Aranyerdő, Gyémánterdő tája. Mily
különös, pedig mennyire magától értetődik, hogy a művészetekkel a
marosvásárhelyi Kultúrpalotában került kapcsolatba az iskolásleány, s épp
Körösfői-Kriesch Aladár tündöklő muráliáiból sugárzott rá a szívdobbantó
pátosz, az elmélyülést segítő meditatív erő s talán a művészinduláshoz oly nélkülözhetetlen
melankólia is. A vásárhelyi freskókból, Körösfőiéiből, ki épp itt Gödöllőn volt
szomszéd kertmívelő.
A Kert, a Fal, a
Tenger. Három korszak Erzsébet művészetében, három fogalom, jelkép, entitás, de
egymás után kimondva vagy összeolvasva már egy transzcendens sodrás részei, egy
táguló folyamaté melyben a halál legföljebb ideiglenes epizódszerepet kaphat.
Térbeli elhelyezkedésük szerint négy kertem van – írta egy kiállítás kapcsán –
az otthoni, a GIM kert, a szüleimtől örökölt és a kert, ahol nyugszanak. Ez a
négy valójában kettő. Az első a szárazföldi, ahol nap mint nap figyelhette,
ahogy a természet át meg átrendezi a színharmóniát az évszakokhoz igazodva, a
másik a mélyvízben van – így fogalmazott – az idők legmélyén, akár a tengerfenéken
is lehetne. Mert egy végtelen spirituális kert van a tengerek mélyén, kert
melyben az örvény az avart mindig fordítva kavarja.
Úgy képzelem,
nem a hamarosan nyíló kiállítás járt Erzsébet fejében, vagy nem csak az, hanem
már ez a tengermélyi kert is, amikor nagybetegen bár, utolsó művét megalkotta.
Puha barnák, mélyülő kékek, megnyugvó, tiszta horizontok. Oldódó aszimmetriák.
Tengerszem vagy Tengeröböl. Ölelő vagy befogadó gesztus… egymás
tükörképei. Üzenet, talán egy kissé már
odaátról, mint gyönyörű három sorosa, mely együtt zeng vele:
Hold
a folyóban
Szemed
szomorú tükre
Továbbvándorol
Kert, Fal,
Tenger … vándormotívumok… persze tudjuk, a Katona Szabó-oeuvre bemutatása
korántsem megoldott e felsorolással, s ha a műtermében új életre kelő anyagokat
vennénk lajstromba – kárpit, selyem, velúr -, akkor is csak sötétben
tapogatóznánk. A témák az anyagok, a technikák a művész mindig újra vágyó
alkotói hevületét tükrözték, és hogy az új évezredben a shakespeare-i szonettek
merített pergamenrétegeken s áttetsző pauszpapírokon történő kalligrafikus
megidézésével újabb műformák felé is nyitott, koránt sem volt meglepő, hisz a
költészet már a pályakezdéstől átlelkesítette életét. „Make thee another self” – „Teremts magadnak másik ént”, idézte a
X. szonett sorait, és a nyelvek, illetve személyiségek költői-művészi egymásra
csúsztatása révén nem csak az alteregójelmezben való virtuális megjelenésben,
de az ötszáz éves üzenet személyes átkódolásában is örömét lelte.
Akadémiánk nevében búcsúzom, így nem csak az emberről, a barátról,
hanem az ismert és elismert, díjakkal s érdemrendekkel kitüntetett alkotóról is
kell beszélnem. Gobelin-művészként diplomázott Kolozsvárott, díszlet- és jelmez-
majd bábtervezőként kezdte a pályát, aztán a textilművészet minden hagyományos
és szokatlan, az autonóm képzőművészettel és az alkalmazott iparművészettel
összefonódó ágát végigpróbálva jutott el összetéveszthetetlenül egyéni
hangjáig, melyből a népművészet érzékeny, asszociatív továbbgondolása, a
történelmi tradíciók tudatos vállalása, az élő természet motívumkincsének értő
használata és egy metaforikus költői nyelv lírai, asszonyosan mélyről fakadó
hangulatai sejlenek elő. 1983 óta élt Magyarországon, itt Gödöllőn, s
rendszeres kiállító volt Európa sőt világszerte. Múzeumok s magángyűjtemények
őrzik alkotásait.
A leltárba
sorolható, kézzelfogható alkotások mellett van még egy mű, talán a legnagyobb,
mely a műkereskedésekben nem vásárolható meg, de amit az itt egybegyűlt
kollégák, hívek, barátok mind számon tartanak. A közösség, melyet ő hozott
létre, s évtizedeken át éltetett. Önzetlenebb lényt nem tudnék mondani. Diákok,
művészpalánták, kezdő alkotók s beérett mesterek útját egyengette, s gyakran a
magáé helyet kereste nekik a megmutatkozás útjait. Művésztársak sokasága vált
lélekben gödöllőivé, kikkel megsejttette a génius locit. Közéjük… közétek kell
sorolnom magamat is. Köszönet érte.
Erzsi!
Eszembe ötlik
újra a Nagy Fal. Az egyik főmű. Vajon összeállnak-e még egyszer a világban
szétszóródott darabjai. A múzeumok hivatalos műtárgyjegyzékében valószínűleg
így szerepel: perforált bőrkollázs, anyaga ez és ez, mérete ennyi meg ennyi,
készült itt meg itt, ekkor meg ekkor. Tárgynak nem merném nevezni, úgy hívom inkább
kreatúra, a Genezisből vett értelemben, mert ősibb és személytelenebb a szó, s
eszünkbe sem jut róla az emberi fáradtság, amely létrehozta. Hajlamosak vagyunk
azt hinni, öröktől fogva létezik és kitart majd az idők végezetéig. A sárgák,
barnák, okkerek, vörösek tragikus atavizmusa ma is kísérti az emlékezőt. Valahányszor
megálltam előtte, megérintett egy különös paradoxon. Ez a mű, ez a pontos téri
kiterjedéssel rendelkező háromdimenziós képlet valójában az időben létezett.
Vagy inkább az időtlenségben. Élő, amorf időszeletekből lett összefércelve,
ahogyan az örökkévalóság is a széttöredezett időcserepekből rakódik egybe.
Talán közelebb jutottunk volna a megértéséhez, ha nem a természettudomány
szabályai, hanem a metafizika mentén közeledünk hozzá, mert sejtettem, s éreznie
kellett mindenkinek, aki állt előtte; bármily közelre kerül, mégis végtelen
távol lesz tőle, s bizton tudható, ami ott, a fal túlsó oldalán történik meg,
valódibb az innenső világnál. Bárhol is álltunk Katona Szabó Erzsébet Fala
előtt, a várakozás és az emlékezés határpontján voltunk, a múlt és a jövő
koordináta rendszerében, vágyaink, reményeink, elfojtásaink szálkeresztjében.
Hic et nunc – mormoltuk, de csak jobbra és balra tekintünk, holott a rejtély
odaát volt, ahonnan nem tért meg utazó. Nem igaz, hogy vissza nem foly az
időnek árja, csak a Nagy Fal innenső oldalán állók hihetik így. Óriás palindróma
az idő, föl-le jár előttünk, mint az inga. Vigaszként, de inkább bizonyságul hadd
olvassak föl két rövid verset – szimmetrikus haikut – Erzsébettől.