2014. szeptember 30., kedd

MACABRE MONDÓKA


Halszoknyában, halingben
halkisasszony belibben,
mórikál és táncikál,
malac verseket citál,
majd egyszerre elém áll,
csak áll csak áll csak álldogál,
csak tátogat, már nem beszél,
halszájából fúj a szél,
halszeme már nem kacag,
könnyei patakzanak,
mire vársz te halleány,
ahogy állsz, merő talány,
körülöttünk áll a bál,
ő meg áll meg álldogál,  
épp hölgyválasz van talán,
értem jöttél hal leány?
(tudtam szorul a hurok,
ha petrezselymet árulok),
értem jöttél, értem én,
értem, értem, nincs remény,
ha elém egy hölgyhal áll,
s táncba szólít a halál.

2014. szeptember 27., szombat

UTAZÁS NAGYMAMÁVAL ÉS NAGYPAPÁVAL







Utazás Kárpátalján, magyar írók és költők társaságában. Én persze, mintha otthon lennék, úgy dicsekszem. Itt volt pap a dédapám (Csetfalva), itt érettségizett apám (Beregszász), ez meg az az iskola, ahol megbuktatták a nagypapát latinból (Munkács), azt a nagypapát, akit sose láttam, de akit történetesen pont úgy hívtak, mint engem, sőt olykor álmomban engem szólítanak föl, nekem kell átélnem helyette a gyászos matúrát.

(A beregszászi főiskola író-olvasó találkozóján egy nagyanyámról szóló írást olvastam föl, másnap a munkácsi tanítóképzőben pedig a párját a nagyapámról.)
Csuda mán, mondta nagyanyám, Sütő Flóra Ida, ha megjöttem valahonnan. Mindig korábbra várt, valahogy maga volt a várakozás. Nehezen eresztett, aztán ha mégis menni kellett, nyomban elkezdett várni. Verseket mondott magában, imádságot, zsoltárt vagy a Toldit, onnan, hogy pásztortűz ég őszi éjszakán, s ha nem jöttem meg, mire elborítá a sírt új havával az ég, hogy el ne pityeredjen, meggyújtott egy félbetört Nikotex munkást. A sírban Magdika feküdt, akit kétévesen vitt el a spanyol és Orosz István Mezőkaszonyból, aki állítólag Bereg vármegye bálján olyasmit talált mondani, hogy vagy a Sütő Duci lesz a felesége, vagy soha senki. Nem bánom, felelte nagyanyám, de a gyerekek, akár fiúk, akár lányok, reformátusok lesznek. És passz. Magázták egymást. A haja olyan volt, mint Ingrid Bergmané a Casablancában. (Mindig ott maradok, ha valamelyik csatornán játsszák.) Amikor apámat kellett várni, a család az általa vart ruhákból, horgolt terítőkből, hímzett párnahuzatokból élt. Járta keze mindig. Ha kijön a pasziánsz, ő is megjön, meglásd. Kádár János börtönéből várta haza, és épp ezer hibátlan pasziánsznak kellett kiterülnie a hullámos barna sezlonra, hogy sikerüljön a varázslat. Csuda mán. Amikor felsős lettem, én írhattam a borítékjaira: Barkaszovo, Zakarpackaja Obl., CCCP. A válaszlevélben mindig visszajött a leáztatott bélyeg. Sárga gömbforma szputnyik száll rajta az égbe, a Hold felé, hosszú csigaszarv antennákkal. 

*

Éjjel a Selyemút nyomvonalán, csak épp ezer méterrel fölötte, mi mást tehet az utas: számtanpéldákat fejteget. (Odakintről, ellenőrzésképpen, be-benéz a holdvilág.) Emlékszel kicsikém, azokra, a feladványokra, amelyekben ennyi meg ennyi idős az apa meg a gyereke, és meg kell mondani mennyi idő múltán lesz éppen négyszer, háromszor, kétszer annyi idős, illetve lesz a kora fele, harmada, negyede a másikénak, függően attól, hogy kinek a szemszögéből okoskodunk. Gyöngyszemei voltak a számtanórák szépséges haszontalanságainak. Nagyapám, aki 1891 októberében született, a skorpióságot (talán kissé meggondolatlanul) ő hagyományozta rám, éppen 120 éves lenne. Én meg pont most töltöttem be a hatvanat. Csak itt a Kína felé szálló repülő fedélzetén stimmel a dolog, hic et nunc lép érvénybe a különös szimmetria és mire landolunk, már érvényét is veszti. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és egészen a végtelenségig fog kisebbedni a korkülönbségünket jelző arányszám. A matematikusok szerint a világ végezetéig elkonvergálgathatunk, mégsem találunk egymásra, de ki a csuda hiszi ezt el nekik? Valaha akkora volt a távolság, hogy csak na, amikor nagypapa (történetesen éppen Orosz Istvánnak hívták) jobblétre szenderült, én például mínusz három éves voltam, vagyis még egy viszonylag egyszerű számtanpéldában sem álltam volna meg a helyemet. És most tessék itt utazom a Selyemúton, nagypapa meg a hold másik oldalán mosolyog a bajusza alatt (naná, hogy ő is bajszos volt) és bizonyára ellenőrzi a számításaimat, mert mellesleg kiváló matekos volt, legalábbis a latinhoz képest, abból ugyanis úgy meghúzták a munkácsi érettségin (költőibben: szekundába ponálták), hogy máig nem tud napirendre térni fölötte a família legendáriuma, de ilyen ünnepi pillanatban a kínos dolgokra boruljon inkább fátyol (jóféle kínai selyemből) az utasra és a holdvilágra pedig álom. Legalábbis egyelőre.
*
(A fényképek Csetfalván készültek szeptember 25-én Nagymagyarország egyik legszebb református templomában, amelynek az előző századforduló körül dédnagyapám, Sütő József volt a papja, itt keresztelte meg 1900 decemberében a lányát, a nagyanyámat, Flóra Idát, aki az emléktáblán emlegetett kötelezőolvasmányos nagy írót otthon csak úgy emlegette: a Zsiga.) 


2014. szeptember 14., vasárnap

KIÁLLÍTÁS SZTAMBULBAN




Ott, ahol a híres piros villamos jár és állítólag minden nap egymillió ember korzózik, az İstiklâl Caddesin szombat este nyílt meg a tavalyi ankarai kiállítás sztambuli retrója. Egy hónapig lesz nyitva, a cím: Macar Kültür Merkezi. Közel a Galatasaray Lisesihez. Mondhatnék házszámot is, de sokkal érdekesebb megtalálni. 
Figyelem, feladvány! Azok között az Utisz-blog olvasók között, akik megtalálják a kiállítást és a kiállításon a Vasorrú bábát (és ezt fényképpel is igazolják), kisorsoltatik egy grafika.

2014. szeptember 9., kedd

MÁB MONOLÓG


A kapu előtt való nagy pénteken,
kályha melletti zöld szombaton
kezdődik esztendeje Petri János Andrásnak,
kinek fizetsége nyolc garas, negyven pénz.
Híjával ruhája: libériája lészen;
először nádinge, lapu gatyája, iszalag,
bőröve tormalevélből, dolmánya szalmazsinórral,
szilva-nagygombokkal,
széllel bélelt kék nadrágja kovakapcsokkal;
rákhájból összeforrasztott téli kalapja,
láthatatlan színű csizmája,
tökből faragott patkója, hab sarkantyúja –
kosztot igen, de enni nem kap,
tíz cső kukorica, kilencvenkilenc romlott kolbász,
tizenhat nyakoncsapás, húsz seggberúgás,
tíz icce szellő egy font köd, fél akó esővíz –
réceól a kvártélya.
Ezek esztendőnként be fognak néki adatni,
azonban ha jól viseli magát, tehát a konvenciója is
megnagyobbítódik, úgy mint a libásifai, cserfai,
gutafai uradalmak kertjeiben lévő
szúnyogokat meghizlalhatja
és nyárson sütve megeheti.
Eztet meggondolván a kályha melletti zöldszombaton
Petri János András komám meglibbentette
rákhájból összeforrasztott téli kalapját
megdobbantotta tökből faragott patkóját
megpengette habsarkantyúját,
azt Nógrádba repült!
Tizenketten vannak Nógrádban a barboncások
és egy rozmaringerdőben laknak a fellegek között.
Egész évben nem esznek semmit,
csak egy nagy követ nyalnak, amit Amerikából hoznak.
Abból az Amerikából hozott nagy kőből édes tej foly.

Az Ah, Amerika! című animációs dokumentum film egyik népi költeménye. Dániel Ferivel „paraszt máb-monológnak” hívtuk. A filmben Szilágyi Pityi mondta, zseniálisan.

2014. szeptember 4., csütörtök

...


Hazánk, kitátott versgödör
szavaló szánkba ásva:
fogyó múlt, apadó jövő
között növekvő, mélyülő
Nagy Sír. Te árva, árva!

2014. augusztus 28., csütörtök

HALÁLFEJ ALULNÉZETBEN



Ott a National Gallery 4-es számú termében úgy van a Követek kiállítva, és a magyarázó szöveg is arra biztat, hogy a kép jobb oldalára állva, ferdén lefelé nézve kell keresni az ideális látószöget. Ugyanezt ajánlja John North is, azzal a különbséggel, hogy ő pontosan tudja – hiszen egy egész könyvet szentelt a témának –, hogy éppen 27 fokos szög alatt láthatjuk meg a halálfej torzításmentes képét. Nem a szöggel van a baj, hanem az iránnyal. Van ugyanis egy másik nézőpont, ahonnan szintúgy élethű koponyának látszik az anamorfózis. Balról és alulról. Igen, ha a hosszúkásra torzított forma tengelyére illeszkedik a szemsugár, onnan balról is, éppen az ellenkező oldalról, kifogástalan a kép. A festmény reprodukcióin könnyűszerrel ellenőrizhetjük, a valóságban körülményesebb lenne, hiszen a kiállító terem padlójára fekve, a látogatókat megrémítve és a teremőrök türelmével játszva sikerülne csak megtalálni a megfelelő helyet. (Persze azért így sem lehetetlen: kipróbáltam!) Nem kell túl sok fantázia ahhoz, hogy olyan helyzetben képzeljük el a festményt, ahol ez a balról-alulról szemszög természetesnek hat. Egy lépcső melletti fal jöhet számításba, vagy a fal a lépcső tetején, amelyen a haladási iránnyal párhuzamosan függ a kép. Egy kényelmes emelkedésű díszlépcső dőlésszöge ráadásul éppen megegyezik azzal a bizonyos 27 fokos szöggel, a John North által kiszámított tengellyel, ahonnan nézvést a legjobban láthatóvá válik az anamorfózis. Aki a lépcsőn halad, nem is nagyon tud másfelé nézni, mint fölfelé, a célja felé, vagyis a koponya irányába. Nem is kell neki elmagyarázni, hogy ott azon a fönti képen van egy elrejtett ábra, mert eleve csak azt látja, a hagyományosan nézendő kép csak később, fokozatosan válik láthatóvá számára a lépcső tetejére érve. Ha el akarjuk dönteni, melyik az igazi nézőpont, az-e, amelyet a National Gallery kiállításrendezői ajánlanak, vagy amelyet az imént ismertettem, akkor elegendő a kép hatásmechanizmusát megvizsgálnunk. Az első esetben a kettős portrét látjuk meg először, a második esetben csakis a koponya látszik, és amikor „eltűnik”, vagyis a néző szembe találja magát a festménnyel, akkor már eleve a „memento mori” üzenetével néz szembe a két szereplővel. Az első esetben, a szokásos módon szemlélődve elgyönyörködünk a kettős portréban, s csak ha felhívja valaki a figyelmünket, akkor húzódunk a fal mellé, hogy onnan is megnézzük a képet, ahonnan amúgy eszünk ágában sem lett volna. Vannak, akik szerint Polisyban a kastély szalonjában egy ajtó mellé volt akasztva a kép, s ha azon az ajtón kiment valaki, s távoztában visszanézett, akkor láthatta meg a koponyát. Észrevette, vagy sem, a véletlenen múlott. Ha szerencséje volt, oldalt pillantott, s ha nem esett hasra, feltárult a titok. A lépcsőző látogatónak nem volt szüksége szerencsére, ő biztosan meglátta a koponyát. Aligha kell bizonygatnom, hogy ebben az esetben a kép megtekintésének pontosan végiggondolt, másodpercekre, vagy ha tetszik, lépcsőfokokra átszámítható dramaturgiai rendje van, a hatás, az üzenet, pedig összehasonlíthatatlanul erősebb, mint az általánosan elfogadott nézőpont esetében. Minthogy a festmény egy meghatározott helyre, Dinteville Polisyban álló kastélyába készült, biztosra vehetjük, hogy a követ pontos helyszínrajzot készített, amikor a kompozíciót, illetve a kép majdani elhelyezését kigondolták.

Egyszerűbb lenne eldöntenünk, jobbról vagy balról nézendő-e az anamorfózis, ha nem csupán egy elnyújtott formát látnánk, hanem ennek a formának a tőlünk távolabb levő részletei nagyobbak is lennének. A perspektíva szabályának megfelelően a messzebb lévő dolgok kisebbnek látszanak, az anamorfózisok esetében viszont megfordul a helyzet, a jó helyről nézett anamorfózisnak éppen az eltúlzott, a “felgyorsított” perspektívát kellene visszatorzítania.  Nos, a Követek anamorfózisa egy elnyújtott ábra, amelyen a perspektíva jól ismert hatásai szinte egyáltalán nem jelentkeznek. Ebből egyelőre még csak az következik, mindegy, hogy jobbról vagy balról keressük-e meg a koponyát, gyakorlatilag ugyanazt kell látnunk. Ha “szabályos” perspektivikus anamorfózist szerkesztett volna a festő (aki talán Holbein volt, talán más), olyasmit, mint Leonardo vázlatrajzai a Codex Atlanticusban, vagy William Scrots VI. Edwardja a National Gallery portré szekciójában, akkor a képek hosszanti oldalát kijelölő ortogonálisok megnyújtásával könnyűszerrel megtalálható lenne a pont, ahonnan bámészkodnunk kell. Nem nehéz belátni, hogy minél kevésbé tartanak össze ezek az ortogonálisnak nevezett segédvonalak, annál távolabbra kerül a nézőpont. A Követek esetében egyáltalán nem tartanak össze, tehát a “végtelenben” van, ami a gyakorlatban annyit jelent, minél messzebbről nézzük a képet, annál jobban látszik a koponyának a koponya. Ez a messziről nézés a National Gallery 4-es számú termében egyáltalán nem oldható meg. Egy átlagos magasságú ember, ha jobbról nézi a Követeket, legfeljebb másfél méterre távolodhat el, aztán már képtelen a kívánatos 27 fok körüli szögből nézni az anamorfózis irányába, balról pedig még rosszabb a helyzet, a padlón csúszva-mászva sem lehet néhány arasznál távolabb kerülni.  A lépcsősor tetején való elhelyezés ideális megoldást kínálna, a National Galleryben azonban valamiért gondosan ügyelnek rá, hogy ilyesmi ne juthasson az eszébe senkinek. Őszintén szólva elég kínos lenne, ha egyszer csak kiderülne, hogy máshonnan jobban működik a kép, a legutóbbi restaurálás során ugyanis kínos precizitással meghatározták, hogy honnan kell nézni a koponyát, (12 centiméter a kép síkjától, 1 méter 4 centi a kép aljától és 79 centi a jobboldali kerettől) és a retusmunkát igencsak meghatározták ezek az adatok. Gyakorlatilag a „jobbról-fölülről” prekoncepció jegyében átfestették a koponyát.   

Érdemes a korszak többi anamorfikus képét is felidézni, hátha segítséget kapunk a kérdés eldöntésében, jobbról vagy balról nézzük-e a Követek anamorfózisát. Akad köztük ilyen is, meg olyan is, sőt vannak, amelyeket mind a két oldalról meg kell nézni. Volt már szó Erhard Schön négy portrét ábrázoló fametszetéről, amelynek felső szegmenséből V. Károlyt úgy lehet meglátni, ha balról nézzük a lapot, alatta V. Ferdinándot jobbról kell nézni, aztán VII. Kelement megint balról és I. Ferencet jobbról.  Cserélődnek tehát az oldalak, nincs kitüntetett irány, egy dolog azonban kivétel nélkül mindegyik képre jellemző. Az anamorfikusan eltorzított forma a kép széle közelében végződik, szinte kifut a képből. A Követek anamorfózisa is kifutó, de csak a kép alsó oldalán. Az ellenkező irányban, a jobb oldalon meglehetősen messze van tőle a kép széle. Ez is a “balról-alulról” nézetet igazolja. A festmények esetében ott, ahol az anamorfózis és a képszél találkozik, egy kis vájat van a keretekben, segítendő a látószög megtalálását és megkönnyítendő a szemlélődést.  A Követek keretében nincsenek vájatok egyik feltételezett nézőpont irányából sem, igaz a jelenlegi keret nem is az eredeti, 1900. körül készült, ráadásul elég magas a pereme, mintha a készítők nem gondoltak volna az anamorfózis meredek szögből való szemrevételezésére. A kép alsó szélénél, ott ahol az anamorfózis kifut, indokolt lenne az a bizonyos, a koponya tengelyét meghosszabbító vájat. Azt hiszem, szinte biztosan tudom, honnan kell meglátni a Követek koponyáját. Valódi bizonyíték azonban az lenne, ha a Dinteville család kastélyában, Polisyben megtalálnám azt a lépcsősort, és a lépcső tetején azt a falat, ahol valaha a festmény lógott. 
(Aki kíváncsi rá, hogy megtaláltam-e azt a bizonyos lépcsőt, szerezze be A követ és a fáraó című könyvecskét.)
A fenti fényképet Haris Laci készítette 2014. augusztus 26-án, félórával a zárás előtt, amikor a teremőr már túl fáradt volt, hogy kiakadjon azon, hogy az egyik látogató hasmánt, laposkúszásban közelíti meg ifjabb Hans Holbein német festő Követek című képét.