2014. április 15., kedd

YBL

Mindenkinek van egy kedvenc épülete tőle. Nekem persze a kecskeméti evangélikus templom. Gyerekkoromban annyira el volt dugva a szorosan hozzátapadó házak között, hogy alig lehetett észrevenni. 

2014. április 11., péntek

A PERSPEKTÍVÁK FOLYOSÓJÁN

hommage à Babits Mihály

A perspektívák folyosóján
végig süvít a fény, a fény,
zuhog az oszlopok során,

hol árnyra lelni nincs remény,
ömlik, dől, árad és szakad,
hol mélységes, hol meg sekély

örvénye megkap, elragad,
előz, követ, űz, idomul,
úgy érzed, belőled fakad,

minden távlattan felborul,
egy szabálytalan messzi város
pulzál a hőben valahol;

ívek, kövek, balusztrádos
korlátok és párkányzatok;
minden törvény oly talányos,

és minden szóban új titok;
mint mágnespatkó reszelék
rendeződik a pólusok

mentén a táj, két nagy kerék
tündököl fönn, a nap, a hold;
maghasadás, ahogy az ég

minden színt egyszerre kiolt,
s csak optikai cselvetés
a most mögött a lesz s a volt,

mert idő nincs, a teremtés
előtti  pillanat lehet,
a sík fölött még egy kevés

por vagy füst vagy hamu lebeg;
origó, mondják, vagy talán
enyészpont: táguló terek

összeláncolt  oszlopsorán
száguld, süvölt a fény, a fény
a perspektívák folyosóján…

(s megint elölről)





2014. április 8., kedd

A SZEM, A FÜL MEG A SZÍV


Senki más nem dönthet itt, csakis Mátyás király!

A költő és a festő vitájában, hogy tudniillik melyikük művészete az előbbre való, Leonardo da Vinci szerint egyedül a magyar uralkodó ítélkezhet; nincs senki, aki hozzá hasonló bölcsességgel lenne megáldva. A látvány és az érzemény primátusát eldönteni hivatott perlekedés oly sokszor előjött a reneszánszban, hogy az olaszok nevet is találtak neki, paragonénak hívták, és minden új mű létrejötte alkalmat adott rá, hogy újra fellángoljon a vita.

Leonardo persze ravaszul megelőlegezte a királyi döntést, hisz szerinte a látható festészet mindenképp előbbre való, mint a vakoknak való költészet, ahogyan a szem is fontosabb testrész a fülnél. Természetesen a történetben, amelyet Leonardo elmesélt, és amelyben Mátyás oly biztosan döntött a festett születésnapi ajándék mellett, a megdicsőülő művész helyébe magát Leonardót kell képzelnünk. (Azt már csak zárójelben írom ide, hogy egy Ludovico Sforzától származó diplomáciai levél nyomán vannak műtörténészek, akik azt feltételezik, sőt szinte biztosra veszik, hogy a királynak ajándékozott (vagy ajándékozni szándékolt) kép nem volt más, mint a Sziklás madonna egyik változata, ráadásul a szebbik, az, amelyet most a Louvre-ban őriznek. (Azt meg már csak duplazárójelben írom, milyen jól mutatna majd egy következő választási kampány finisében, a Seuso-ezüstök után a Sziklás madonnát perelné vissza régi-új uralkodónk; ha valaki ismeri, talán adja tovább neki az ötletet.))  Szóval Leonardo szerint Mátyásunk a festészetre voksolt, de azért a költészet mellett kardoskodóknak is akadtak érveik: a vers az ember legfőbb tulajdonságára, az értelemre, az intellektusra hat, míg a festészet csak az alacsonyabb rendű érzékelésre - állították, s ők is testrészekkel hozakodtak elő, a költészetet a szívvel állították párba, a festészetnek meg maradt a szem.

A szemnek és a szívnek, mint összekapcsolódó, egymást kiegészítő, olykor egymással versengő jelképes testrészeknek a megjelenítése a reneszánsz költészet gyakori toposza lett. Hogy végre elérkezzünk Shakespeare-hez is: az ánglus több szonettjének, az úgynevezett eye-heart szonetteknek (a 24.-nek, a 46.- nak és a 47.-nek) a szem és a szív szerelmes vetélkedése adja a témáját. A 46. szonett konklúziója szerint a szem joga a külsőt szeretni, a szívnek pedig a belső szerelem jut -, alig hisszük azonban, hogy ilyen egyszerűen lerendezhető lenne a konfliktus.  

Katona Szabó Erzsébet és Kodolányi Gyula egyáltalán nem érzi lezártnak a paragone vitát, a két kortárs művész fölveszi a fél évszázada odadobott kesztyűt, és saját műfajukat is újraértelmezve, sőt egymáséiba is beleártva magukat, posztmodern párviadalba kezdenek. A téma természetesen Shakespeare és a szonettek.

Katona Szabó Erzsébet textilművészt meglehetősen régóta foglalkoztatják a Shakespeare szonettek képzőművészeti parafrázisai, magam először a 2002-ben Turnoutban rendezett közös kiállításunkon találkoztam velük, bár valószínű, hogy azok már nem a sorozat első lapjai voltak. Szép, ha tetszik posztmodern gondolat, hogy miközben a verseket lemásolja, egy azokat tartalmilag és formailag is értelmező kalligráfiai szövetet alkot, s ennek az optikai szűrőként is felfogható transzparens hálónak – pszeudo textíliának - egymásra vetülő  szálai közt tekint egymásra a két személyiség, dialógust folytat a megidézett és az idéző.

          Kodolányi Gyula 2005-ben látta először Erzsébet asszony kalligráfia-kollázsait, s miközben, ahogy írja, megfogta e finom, de erőteljes kompozíciók szépsége, töprengeni kezdett azon, tud-e költőként, műfordítóként, anglistaként valami hasonlót művelni a Shakespeare-szonettekkel.  Nem fordításokat készített, hanem Shakespeare-nek és Katona Szabó Erzsébetnek egyaránt tükröt tartó, a szonettformát is korszerűsítő olvasatokat, olykor az eredeti angol szavait is továbbgörgető rímtelen jambusokat, amelyek, miközben a művek kisugárzását rögzítik, üzenetüket kódolják, saját költői fejlődésében is előrelépést jelentenek.           Make thee another self - Teremts magadnak másik ént, idézi meg a 10. szonett sorait, összekeverve az angol és a magyar szavakat, és a nyelvek, illetve személyiségek költői-művészi egymásra vetítése kétségtelenül alkalmas az ilyen alteregó-jelmezben való virtuális megjelenésre.  

          Méltatnom szükségtelen e két önmagában és egymásra vetítve is erősen megálló izgalmas sorozatot, elemezni pedig, ha képes is lennék, akkor is inkább a műalkotások mindenáron történő értelmezését elvető mallarméi tézist fogadom el, amely szerint egy művet megmagyarázni annyi, mint annak élvezeti értékét nagymértékben csorbítani. Fölhívnám viszont a figyelmüket, hogy esetünkben, mint a sokszorosan összetett posztmodern alkotásoknál általában, a néző-olvasó megfejtései – személyes „nézetei” és olvasatai  – szerves részévé válnak a műnek, s talán nem lesz ellenére a kiállítóknak, ha nézőközönségüknek máris megelőlegezem az alkotótárs megszólítást. Szívesen áthárítanám akár a mátyáskirályi döntőbíró szerepet is a nézőkre, olvasókra, hogy válasszanak a manierista csavarral megfordított shakespeare-i párból: tudniillik a szonettek szőke hölgye és a szonettek fekete úrfija között.
Elhangzott április 8-án a Barabás Villában Katona Szabó Erzsi és Kodolányi Gyula kiállításának megnyitóján.

2014. április 7., hétfő

UCCLE

- Ilyen nevű nem lakik itt.
- Persze, tudom, csak azt szerettem volna kérdezni, itt lakott-e egyáltalán?
- Mondja még egyszer!
- Escher. Maurits Cornelis Escher.
- Nem ismertem.
- A harmincas években élt ebben a házban. A családjával lakott itt.
- Hogy mikor?
- A világháború előtt, itt az Avenue de Saturne 13 szám alatt. Egy holland grafikus. Egy nagy művész.
- Mi akkor még nem laktunk itt. Nem is éltünk, kérem. Nem hallottunk a maga művészéről.
Mit mondjak, nem dobott föl, amikor megtudtam, hogy félórát fogok buszozni, hogy eleget tehessek állampolgári kötelességemnek. Uccle, így hívják azt a déli kertvárost, ahol a nagykövetség áll. Ide kell kijutni azoknak a magyaroknak, akik Belgiumban időznek, de azért a szívükön viselik a távoli kis haza sorsát is. Aztán beugrott, hogy honnan ismerős ez az Uccle. Hiszen már emlegettem is az utisz-blogon.  Az országgyűlési választások vasárnapja épp megfelelő, hogy megnézzem kedvenc képzőművészem lakhelyét. Két légy egy csapásra. Kibogarászom a térképen: csak a szomszéd, kissé fellengzősen avenue-nak nevezett utcácskába kell átsétálnom. Elegáns, nagypolgári villanegyed, talán épp az Escherékének vélt ház van a leginkább lepukkanva. A kétszintes épület málladozó vakolatú egyik fele. A másik oldalt nemrég kipofozhatták, az egykori szimmetria megszűnt. Találtam valahol egy nagyon rossz minőségű képet, amin ráadásul a kert felől látszik a ház. Escher két rosszcsont fia épp kimászik az emeleti ablakon. Mivel a kertbe nem jutottam be, képtelenség azonosítani, hogy ugyanerről az épületről van-e szó. A fenti, kaputelefonos beszélgetés után fotózgatni kezdek, kisvártatva egy ifjú hölgy is előkerül. Ő sem hallott még Escherről, egy kicsit mintha bosszantaná is, hogy híres művésznek titulálom, aztán elnéző mosollyal hozzáteszi, hogy fényképezgessek csak nyugodtan, elvégre az utca közterület. Meg amúgy is: itt szabadság van.  


2014. április 5., szombat

ÚJ LEONARDO

A brüsszeli Leonardo-meeting eredménye egy új, eleddig ismeretlen Leonardo da Vinci kép "felfedezése". Hamarosan jönnek a részletek.

2014. március 28., péntek

A KOCKA

Úgy hírlik, hogy ma 40 éve találta fel Rubik Ernő a kockát. Alig hiszem, hogy egyetlen naphoz köthető a dolog, de azért örültem, amikor mégis így olvastam a játékguru Kriston Vízi Jóska levelében, mert akkor, éppen negyven éve, azaz  1974. március 28-án talán óránk is volt vele, tudniillik az Iparművészeti Főiskola azon diákjainak, akik történetesen nem bliccelték el a formatan leckéket. Csütörtök. Hm: én személy szerint, vidéki lévén a hétfőket és a szombatokat (akkoriban még szombaton is voltak órák) hajlamosabb voltam ellógni. Persze, ha éppen a föltalálással volt elfoglalva, akkor talán Ernő lazsálta el aznap a tanítást. Na nem, ezt máris visszavonom. Komolyan vette a dolgát. Annyira, hogy még a cigarettáját is elnyomta, mielőtt a terembe lépett. Szigorú persze nem volt. A sebtében megnyomorgatott papírtorzókat is képes volt leosztályozni, legföljebb egy kicsit bánatosabban tette. Egy nyagda fiók aljáról előkerül az indexem. A 14. oldal utolsó rubrikájában: Formatan, heti óraszám: 4, gyakorlati jegy: 4 (jó), aláírás: Rubik Ernő (sötétkék golyóstoll, nem könnyen, de azért kibetűzhető "autogram"). Alatta már csak az 1 forintos kádárcímeres illetékbélyeg, rajta pecsét, hogy a félév abszolváltatott. Negyven éve. Tizennégyezerhatszáz napja. Potomság, a kockát állítólag negyvenháromtrillió-kétszázötvenkétbilliárd-hárombillió-kétszázhetvennégymiliárd-négyszáznyolcvankilencmillió-nyolcszázötvenhatezer féleképpen lehet elfordítani... Ráérünk!

2014. március 18., kedd

KONDENZCSÍK

Esik, egy csöpp lehull
és a világítótorony törött lépcsőjéből
előgörbülő betonvasba akadt
szélfútta, színes reklámújság
fotóján mosolygó modell
kezében tartott pohár üvegén
tükröződő enteriőr falán
függő városkép távolba futó
utcasora fölött lebukó
napkorong előtt éppen elszálló
távoli repülőgép ablakára gördül.
A kék eget tükrözi
a kettős mészfehér vonallal.
A férfi nem válaszol,
homlokát az üvegnek szorítva
bámul csak át a kerek ablakon,
hogy belefájdul a szeme.
Az évszak mindegy,
az is, hány óra van.
Feleúton két beszállókártya közt.
Huszonegyedik század.
Kávét vagy teát? – hangzik fel újra.
Nincs felhő, a menybolt hibátlan,
könnycsepp lehetett,
az volt csupán, s már felitta a papír
vagy tovább hullott a porba. 

– Kérem, hogy az üléstámlát állítsa egyenesre:
mágneses viharzónába érkezünk.