2014. október 20., hétfő

BYBLOS


Kirándulás Bübloszba (az egyiptomi papirusz jelentésű biblosz szóból). Arabul úgy hívják: Jbeil (magyarul Dzsbeil). Libanoni barátaim szerint ez a világ legöregebb városa. Miriam, Azza, Ali és  Gökhan társaságában autózunk át Bejrútból. Szakad az eső, eláll, újra esik, furcsa melankolikus légkört kap a magas hegyek tövében fekvő, máskor turistákkal teli település. Valaha cédrus és papirusz kikötő volt, ide való a huszonkét betűs föníciai abc, amelyet a modern nyugati ábécék elődjeként mutatott be egykor Zigány Edit az Iparművészeti Főiskolán, és kőbe préselt őskori élőlények maradványaira lehet alkudni a tengerparti piacon.


2014. október 13., hétfő

ZARÁNDOKLÁS

sebed / sebem is / libánusfa hű / libanoni cédrus … Napok óta mondogatom Nagy László versét. Képvers, nemcsak olvasni, nézni is kell: Csontváry hegyes sipkájú szakállas profilját adják ki a sorok. Valaha, versmondó úrfi koromban kívülről fújtam. Most nekivágok, hajnalra már a cédrusok Libanonjában leszek. ... Az utazásnak persze van egy sokkal prózaibb olvasata is: a bejrúti LAU (Libanese American University) grafika tanszakára hívtak meg egy előadásra és egy néhány napos workshopra, előbb-utóbb majd írok arról is, de most inkább a cédrusokat lapozom: ... világ sebe rajtad libánus / eltörölni nem támad mágus / villámolva véső ha kivágja /óriásabb seb lesz a hiánya.

2014. október 10., péntek

FILMHÉT

Sakk! c. animációs film (rendező: Orosz István)
2014-10-13 16:45 - Terem 2
2014-10-19 12:30 - Terem 2
klikk! 
A rajzoló c. animációs film (rendező: Orosz István)
2014-10-17 15:15 - Terem 4
2014-10-19 14:30 - Terem 2

2014. október 7., kedd

2014. október 5., vasárnap

PÁRIZS ...

... ha lány vagy megcsókol a rendőr s az illemhelyen nincs ülőke. Januárban a „Célébrer Paris” plakátfesztivált (a momentán nem részletezendő, ámde nyomós okok miatt) ki kellett hagynom, a mostani jeles plakátesemény, a „Posterfortomorrow” szervezőjének, Hervé Matinenek a meghívását viszont már nincs okom elhárítani. Örömmel megyek, ősz van, röpködnek is a tréfás falevelek, züm-züm, ahogy kell. Sajna voltak idők, amikor még a mostaninál is léhább naplóíró voltam, így aztán emlékezetből kell összeraknom a korábbi párizsi látogatásokat. Talán egy Annecy rajzfilmfesztivál kapcsán jártam itt először. Dóra Holdasfilmje és az én Sótartóm került be a versenybe, de csak én tudtam utazni, mert épp akkoriban született meg Marci fiunk. Ha tényleg így történt, akkor megvan az évszám, 1979. A legélesebb emlék egy bőrigázás a Concord téren, majd szárítkozás az Annecy felé tartó vonaton, végül Reisenbüchler Sanyi (akivel együtt szakadt ránk az ég) ápolgatása a fesztivál alatt. A második útra Bányai Pistával indultunk talán még ugyanebben az évben. Angersben festegettük Az idő urai háttereit, hétvégeken azonban gyakran szöktünk fel Párizsba, illetve Versailles-ba, ahol Konkoly Gyula festő műtermében hajthattuk álomra a fejünket. Ekkoriban ismertem meg a Párizs szerte különféle lakásokkal rendelkező Olgát, aki hol a Republic, hol meg a Place D’Italy környékén lévő kégli kulcsát adta kölcsön. Az utóbbit már ketten használtuk Dórával, innen mentünk át Londonba, ide hoztuk vissza az ott kapott szamizdatokat, s itt döntöttük el, mi az, ami még hazalopható Kádár János országába, s mit tanácsosabb Szajna parti kedvenc antikváriumunkban eladni. Laktam később a Rue Bonaparén, az ottani Magyar Házban, ahol kiállításom is volt (ide Anna kísért el), laktam egy közeli panzióban, a Latin negyedben, Erzsi és Flóra Barbizon felé tartó csapatával, laktam egy elegáns hotelben valahol a Saint-Germain-des-Près környékén, amikor az ESAG iskola diploma kiállítására hívtak (akkor az időközben felnőtt Marci volt velem) és laktam, nem is egyszer, Alfonse Mucha kollégám műtermének szomszédságában, Klára asszony lakásában is. Onnan a Luxemburg kert mellől keltem útra a Takáts Marcival rendezett közös kiállításunk megnyitójára Marion galériájába, valahova a Montmartre közelébe, és oda tértem vissza a Polisyban tett kirándulásról azokkal a bizonyos pezsgőkkel, amelyek a nagykövetem leégett palotájának pincéjéből származtak. Vajon kifelejtettem-e valamit? Ha jól számolok, éppen tizedszer járok Párizsban, meg is van a jutalom: a tíztagú zsűri beválasztja a plakátverseny győztesei közé, vagyis a „toptízbe” egykori tanítványom, Pethő Vera munkáját, két másik soproni lányt pedig beszavaznak a legjobb száz közé (nem semmi az se: több ezer pályamunkát előztek meg). Lehet-e az ő sikerük az én (Ica szerint napra pontosan tíz éves) soproni tanárkodásom tortáján a hab. Én mindenesetre így fogom számon tartani. Merci, mesdames!

2014. szeptember 30., kedd

HALVÁLASZ


Halszoknyában, halingben
halkisasszony belibben,
mórikál és táncikál,
malac verseket citál,
lábujjhegyen halandzsál,
színes szerpentint dobál,
tombolája mindig nyer,
ezüstpénze halpikkely.
Hal (vagy halnak öltözött)
paralel tükrök között
száz alakban pont felém
miért jössz te, éppen én
volnék, akit keresel?
pulzál, dobol, felesel
halántékomon egy ér:
ne még, lükteti a vér.
A halalak elém áll,
hallak mondom, de csak vár,
(halogatja még talán)
csak áll, csak áll, csak álldogál,
csak tátogat, de nem beszél,
halszájából fúj a szél,
halszeme már nem kacag,
könnyei patakzanak.
Mire vársz te halleány,
ahogy állsz, merő talány,
háló-arcod  halovány
s szemed tükrében a bál,
haladéktalan megáll. 
(Épp hölgyválasz lenne tán,
azért jöttél halleány?)
Értem jöttél, értem én,
értem: értem, nincs remény,
ha elém egy hölgyhal áll,
s táncba szólít a halál.

2014. szeptember 27., szombat

UTAZÁS NAGYMAMÁVAL ÉS NAGYPAPÁVAL







Utazás Kárpátalján, magyar írók és költők társaságában. Én persze, mintha otthon lennék, úgy dicsekszem. Itt volt pap a dédapám (Csetfalva), itt érettségizett apám (Beregszász), ez meg az az iskola, ahol megbuktatták a nagypapát latinból (Munkács), azt a nagypapát, akit sose láttam, de akit történetesen pont úgy hívtak, mint engem, sőt olykor álmomban engem szólítanak föl, nekem kell átélnem helyette a gyászos matúrát.

(A beregszászi főiskola író-olvasó találkozóján egy nagyanyámról szóló írást olvastam föl, másnap a munkácsi tanítóképzőben pedig a párját a nagyapámról.)
Csuda mán, mondta nagyanyám, Sütő Flóra Ida, ha megjöttem valahonnan. Mindig korábbra várt, valahogy maga volt a várakozás. Nehezen eresztett, aztán ha mégis menni kellett, nyomban elkezdett várni. Verseket mondott magában, imádságot, zsoltárt vagy a Toldit, onnan, hogy pásztortűz ég őszi éjszakán, s ha nem jöttem meg, mire elborítá a sírt új havával az ég, hogy el ne pityeredjen, meggyújtott egy félbetört Nikotex munkást. A sírban Magdika feküdt, akit kétévesen vitt el a spanyol és Orosz István Mezőkaszonyból, aki állítólag Bereg vármegye bálján olyasmit talált mondani, hogy vagy a Sütő Duci lesz a felesége, vagy soha senki. Nem bánom, felelte nagyanyám, de a gyerekek, akár fiúk, akár lányok, reformátusok lesznek. És passz. Magázták egymást. A haja olyan volt, mint Ingrid Bergmané a Casablancában. (Mindig ott maradok, ha valamelyik csatornán játsszák.) Amikor apámat kellett várni, a család az általa vart ruhákból, horgolt terítőkből, hímzett párnahuzatokból élt. Járta keze mindig. Ha kijön a pasziánsz, ő is megjön, meglásd. Kádár János börtönéből várta haza, és épp ezer hibátlan pasziánsznak kellett kiterülnie a hullámos barna sezlonra, hogy sikerüljön a varázslat. Csuda mán. Amikor felsős lettem, én írhattam a borítékjaira: Barkaszovo, Zakarpackaja Obl., CCCP. A válaszlevélben mindig visszajött a leáztatott bélyeg. Sárga gömbforma szputnyik száll rajta az égbe, a Hold felé, hosszú csigaszarv antennákkal. 

*

Éjjel a Selyemút nyomvonalán, csak épp ezer méterrel fölötte, mi mást tehet az utas: számtanpéldákat fejteget. (Odakintről, ellenőrzésképpen, be-benéz a holdvilág.) Emlékszel kicsikém, azokra, a feladványokra, amelyekben ennyi meg ennyi idős az apa meg a gyereke, és meg kell mondani mennyi idő múltán lesz éppen négyszer, háromszor, kétszer annyi idős, illetve lesz a kora fele, harmada, negyede a másikénak, függően attól, hogy kinek a szemszögéből okoskodunk. Gyöngyszemei voltak a számtanórák szépséges haszontalanságainak. Nagyapám, aki 1891 októberében született, a skorpióságot (talán kissé meggondolatlanul) ő hagyományozta rám, éppen 120 éves lenne. Én meg pont most töltöttem be a hatvanat. Csak itt a Kína felé szálló repülő fedélzetén stimmel a dolog, hic et nunc lép érvénybe a különös szimmetria és mire landolunk, már érvényét is veszti. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és egészen a végtelenségig fog kisebbedni a korkülönbségünket jelző arányszám. A matematikusok szerint a világ végezetéig elkonvergálgathatunk, mégsem találunk egymásra, de ki a csuda hiszi ezt el nekik? Valaha akkora volt a távolság, hogy csak na, amikor nagypapa (történetesen éppen Orosz Istvánnak hívták) jobblétre szenderült, én például mínusz három éves voltam, vagyis még egy viszonylag egyszerű számtanpéldában sem álltam volna meg a helyemet. És most tessék itt utazom a Selyemúton, nagypapa meg a hold másik oldalán mosolyog a bajusza alatt (naná, hogy ő is bajszos volt) és bizonyára ellenőrzi a számításaimat, mert mellesleg kiváló matekos volt, legalábbis a latinhoz képest, abból ugyanis úgy meghúzták a munkácsi érettségin (költőibben: szekundába ponálták), hogy máig nem tud napirendre térni fölötte a família legendáriuma, de ilyen ünnepi pillanatban a kínos dolgokra boruljon inkább fátyol (jóféle kínai selyemből) az utasra és a holdvilágra pedig álom. Legalábbis egyelőre.
*
(A fényképek Csetfalván készültek szeptember 25-én Nagymagyarország egyik legszebb református templomában, amelynek az előző századforduló körül dédnagyapám, Sütő József volt a papja, itt keresztelte meg 1900 decemberében a lányát, a nagyanyámat, Flóra Idát, aki az emléktáblán emlegetett kötelezőolvasmányos nagy írót otthon csak úgy emlegette: a Zsiga.)