2014. április 11., péntek

A PERSPEKTÍVÁK FOLYOSÓJÁN

hommage à Babits Mihály

A perspektívák folyosóján
végig süvít a fény, a fény,
zuhog az oszlopok során,

hol árnyra lelni nincs remény,
ömlik, dől, árad és szakad,
hol mélységes, hol meg sekély

örvénye megkap, elragad,
előz, követ, űz, idomul,
úgy érzed, belőled fakad,

minden távlattan felborul,
egy szabálytalan messzi város
pulzál a hőben valahol;

ívek, kövek, balusztrádos
korlátok és párkányzatok;
minden törvény oly talányos,

és minden szóban új titok;
mint mágnespatkó reszelék
rendeződik a pólusok

mentén a táj, két nagy kerék
tündököl fönn, a nap, a hold;
maghasadás, ahogy az ég

minden színt egyszerre kiolt,
s csak optikai cselvetés
a most mögött a lesz s a volt,

mert idő nincs, a teremtés
előtti  pillanat lehet,
a sík fölött még egy kevés

por vagy füst vagy hamu lebeg;
origó, mondják, vagy talán
enyészpont: táguló terek

összeláncolt  oszlopsorán
száguld, süvölt a fény, a fény
a perspektívák folyosóján…

(s megint elölről)





Nincsenek megjegyzések: