2015. április 4., szombat

BALETT-TÁNCOSOK A KERESZTÚTON



A pesterzsébeti Gaál Imre Galériában (1201 Budapest, Kossuth Lajos u. 39.) még látható a „Kertek, versek, labirintusok” című kiállítás. A kiállítók (Barabás Márton, Gyulai Líviusz, Katona Szabó Erzsébet és Orosz István) április 8-án, szerdán délután ötkor kapcsolódva a költészet napjához saját írásaikból olvasnak fel részleteket. Idemásolom Barabás Marci költeményét, amelyet a Keresztút című képem apropóján írt, és amelyet ígérete szerint fölolvas majd szerda délután Pesterzsébeten.

Balett-táncosok lépnek így, egyik lábukat a másik elé helyezve, ahogy a timpanon-sapkás kapuk egyensúlyoznak a keresztúton. Nincs átjárás rajtuk, mindkét pillér-lábuk -hogy- hogy-nem az útra került. Orosz István képes-képtelen történeteiben már csak így van mindennel. Van is út, meg nincs is. Egy biztos: a kisfiú a keresztút egyik felén maga elé néz. Előtte papírlapok és ceruza. Csobban a tócsa, gyűrűző vízkarikák rajzolják át az utat elálló diadalkapuk tükörképét. Egymásba nőtt a kép és tükörkép. És kitér egymás útjából, aminek találkoznia kéne. Ez a rom már így állhat jó ideje. Egy darabig még biztosan így is marad. Van idő a rajz elkészítésére, talán még a láblóbálásra is. Végtelennek látszik az idő és végtelennek a tér. Bár az út járhatatlan, nem kell még elindulni rajta. Csak nézni kell, gyönyörködni benne.

Nincsenek megjegyzések: